ma hat évvel ezelőtt Kína Gansu tartományában tizenhat csecsemőnél diagnosztizáltak vesekövet. Mindegyiküket tejporral etették, amelyről később kiderült, hogy egy melamin nevű mérgező ipari vegyülettel hamisították. Négy hónappal később Kínában becslések szerint 300 000 csecsemő betegedett meg a szennyezett tejből, és a vesekárosodás hat halálos kimenetelű volt. A Sanlu csoportot, Kína egyik legnagyobb tejtermelőjét azonosították a fő bűnösként. De ahogy a botrány kibontakozott, több Kínai tejipari cég is belekeveredett.

az incidens nemcsak a kínai élelmiszerexport hírnevét rontotta, hanem pusztító csapást mért a virágzó hazai tejiparra is, ami több összeolvadást és konszolidációt eredményezett. A rugalmatlan baby formula piac növelte a külföldi termékek iránti keresletet—valójában 2009 után több mint 100 külföldi márka elárasztotta a kínai piacot. Utólag nem túlzás, hogy a 2008-as eset Kína történetének egyik legnagyobb Élelmiszerbiztonsági botránya.

a botrány rávilágít arra, hogy Kína nem épít hatékony szabályozási államot a piacgazdaságra való áttérésében. A válság tanulságait levonva a kormány arra törekedett, hogy megerősítse szabályozási kapacitását az élelmiszer-biztonsági ellenőrzésben. 2009 júniusában Kína kihirdette az élelmiszer – biztonsági törvényt, amely tiltja az illetéktelen élelmiszer-adalékanyagok használatát. A törvény azt is eredményezte, hogy magas szintű központi bizottságot hoztak létre az élelmiszer-biztonsági szabályozás nemzeti szintű államközi koordinációjának és végrehajtásának javítása érdekében. 2013 márciusában a China Food and Drug Administration (CFDA) minisztériumi szintű ügynökségként jött létre, hogy megszilárdítsa az élelmiszer-és Gyógyszerbiztonsági hatóságokat.

ezek az intézkedések, bár fontosak és szükségesek, nem vezettek jelentős javuláshoz Kína élelmiszerbiztonságában. Az Állami Tanács Élelmiszerbiztonsági Bizottságának 2013. januári ülésén Li miniszterelnök elismerte, hogy míg az élelmiszerbiztonság javult, “még mindig sok a fennálló probléma és a lehetséges rejtett veszély; a helyzet továbbra is komor.”Kína élelmiszer-biztonsági erőfeszítéseit bonyolítja az új környezeti egészségügyi veszélyek, például a víz-és talajszennyezés. A nehézfémekkel szennyezett rizs és kerti zöldségek komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, de a takarítás rendkívül költséges, és akár évtizedekig is eltarthat. A kínai tejtermékekbe vetett fogyasztói bizalom továbbra is rendkívül gyenge. A hivatalos média szerint a kínai babapiac több mint felét a külföldi márkák uralják, egyes városokban a részesedés akár 80 százalék is lehet. Egy kétségbeesett és bizarr lépés, hogy marhahús fel a hazai tejipar, Kína kiadott egy új rendelet, amely megtiltotta a tejtermékek behozatalát a nem regisztrált tengerentúli gyártók.

a kihívások elismeréseként a kormány vezetői az elmúlt hónapokban megemelték az élelmiszerbiztonságra vonatkozó ante-t. Márciusban Li Keqiang miniszterelnök a melaminbotrány kapcsán “a lehető legszigorúbb felügyelet és elszámoltathatóság” és “a lehető legkeményebb büntetés” mellett érvelt az élelmiszerbiztonság védelmében. Li áldása alatt Kína a múlt héten bemutatta a 2009.évi Élelmiszerbiztonsági törvény módosításának tervezetét. Az új verzió “a történelem legszigorúbb élelmiszer-biztonsági törvényének” nevezte az élelmiszer-biztonsági menedzsment sávját, és egyértelműbb követelményeket támasztott a kormányzati ügynökségeknek az élelmiszer-ellátási láncban való követésére.

de mennyire hatékonyak ezek az erőfeszítések, még látni kell. Mivel az élelmiszerbiztonság szabályozása több egymást kölcsönösen erősítő tevékenységet (termelés, forgalmazás és fogyasztás) foglal magában, és különböző érdekelt feleket (pl., gyártók, kereskedők, fogyasztók, kormányzati szereplők), nagyon valószínűtlen, hogy a tiszta felülről lefelé, államközpontú szabályozási és jogi keretek elegendőek lennének Kína élelmiszer-biztonsági válságának megszüntetéséhez. A stabil és fenntartható szabályozási kapacitás elérése érdekében a kormánynak be kell fektetnie egy erőteljes civil társadalom és egy szabad és társadalmilag felelős média kiépítésébe, amely információforrásként és fegyelemként szolgálna az élelmiszerbiztonsági törvények és rendeletek érvényesítésében. El kell kötelezni egy független bírósági rendszer kiépítését annak érdekében, hogy megvédje az élelmiszerbiztonsági jogi keretet attól, hogy öncélú bürokraták vagy más érdekeltségek eltérítsék. Komolyan kell venni egy vállalati és egyéni szintű üzleti etikai kódex létrehozását is, hogy a” kapitalizmus etika nélkül ” ellenőrzés alatt maradjon. Az ilyen intézményi támogatás, amint azt a legutóbbi könyvemben is bemutattam, lehetővé teszi Kína számára, hogy szabályozási állapotát szilárdabb talajból építse fel.

Ez a cikk eredetileg a Külkapcsolatok Tanácsa ” Ázsia kötetlen blogjában jelent meg, és itt olvasható.