Absztrakt

Háttérben objectivesDisplaced, instabil szakrális törés vagy súlyos sérülés miatt jelentős morbiditás, illetve funkcionális következményei. Több szerző beszámol neurológiai deficits, hólyag, bél, és a szexuális diszfunkció, valamint a maradék fájdalom és a rossz önálló jelentett egészségügyi, rövid és középtávú nyomon követési vizsgálatok. Azonban nincs információ a hosszú távú funkcionális eredményekről ezen sérülések után, sem arról, hogy a funkcionális állapotban bekövetkező változások sok évvel a kezdeti sérülés után következnek-e be. A vizsgálat célja az volt, hogy 10 éves távlati perspektívában értékeljék az elmozdított szakrális törések utáni betegek hosszú távú kimenetelét, a kismedencei traumával és a szakrális töréssel kapcsolatos diszfunkciókra összpontosítva. Továbbá, összehasonlítva a hosszú távú eredmény eredmények a középtávú eredmények, változások idővel lehet értékelni, hogy minél több információt a fejlesztés ezen viszonylag ritka sérülések. Ezenkívül arra törekedtünk, hogy értékeljük a hosszú távú funkcionális eredményt olyan betegeknél, akiknél ritka a szakrális törések alcsoportja, nevezetesen a traumás lumbosacrális disszociációs sérülések. Anyagok és módszereka jelen vizsgálatban két klinikai sorozat, egy prospektív (papers 1-3) és egy retrospektív (paper 4) szerepelt. A vizsgálatot az Oslo University Hospital – Ullevaal (OUSU) – ban végezték, ahol 1996 és 2001 között minden olyan beteget, akinek elmozdult, instabil szakrális törése volt, prospektív módon regisztráltak (1-3. Ebben az időszakban 39 beteget regisztráltak; mindannyian operatív kezelést végeztek az OUS-U-n,majd a betegek többsége számára a Sunnaas kórház rehabilitációs létesítményébe mentesítették. Tötterman et al követte 32 a 39 beteg, és közzétette az eredményeket a funkcionális eredmény egy 1 éves nyomon követés. A jelen vizsgálatban a 32 betegből 28 állt rendelkezésre 10 éves követésre. Betegek traumatikus Lumbosacral Disszociációs (TLSD), alkotó anyag a Papír – IV, voltak utólag azonosítani a medencetörés miatt Regisztrálni, Ortopédiai osztály, OUS-U, 1997-től 2006-ig. A 21 támogatható beteg közül 15 állt rendelkezésre nyomon követésre, átlagosan hét évvel a sérülés után. Hetet operatívan kezeltek, nyolcat pedig nem operatívan kezeltek. Minden beteget vizsgáltak meg az alábbi adatokat gyűjtötték: Neurológiai funkció az alsó végtagokban, majd gát (ÁZSIA), hólyag funkció (uroflowmetry, visszamaradó vizelet mérése, valamint interjú), bél funkció (interjú), a szexuális funkció (az interjúban, IIEF kérdőív a férfiaknál), fájdalom (VAS), a sétálás (interjú, megfigyelés), ADL vissza dolgozni, illetve a foglalkoztatási státusz (interjú), valamint a beteg-jelentette egészségügyi (SF-36). Ezen kívül minden beteget hagyományos röntgenfelvételekkel, valamint az alsó ágyéki gerinc és a medence CT-jével végeztek radiológiai vizsgálaton. Eredmények, 1-3: egy beteg kivételével mindegyikben neurológiai deficit volt, de csak ketten voltak kerekesszékesek. A leggyakrabban érintett dermatomák az L5 és az S1 voltak. Az idő múlásával nem észleltek jelentős változásokat a neurológiai funkcióban. A 28-ból tizenkilencnek patológiás húgyúti funkciója volt, az 1 éves nyomon követés óta 11-ben jelentős romlást észleltek. Nyolc beteg számolt be bélműködési zavarról, 12-nek pedig Szexuális tevékenységekkel kapcsolatos problémái voltak; ezen paraméterek egyike sem változott jelentősen az előző nyomon követéshez képest. A röntgenvizsgálat kimutatta, hogy az összes szakrális törést egyesítették, a hátsó medencegyűrű reziduális elmozdulásával (Rd) ≥ 10 mm-rel 16 betegnél. Egy vagy több szakrális neurális gyökér foramen szűkülését figyelték meg 26 betegnél, az L5 ideg posztforaminális csontos behatolását pedig 22 betegnél. A szakrális foramina szűkülése, valamint az L5 ideg posztforaminális behatolása/ csontos behatolása jelentősen korrelált a neurológiai hiányokkal. Nem találtak szignifikáns összefüggést a radiológiai leletek és a fájdalom között. Az SF-36 pontszámok ezen betegek körében összességében alacsonyabbak voltak, mint a normál pontszámok (Norvég populáció), az 1 éves nyomon követéshez képest jelentős változások nem történtek. A 10 éves SF-36 pontszámok szignifikáns korrelációt mutattak a fájdalommal, a szexuális és a bélműködési zavarokkal, de nem neurológiai deficittel vagy húgyúti diszfunkcióval. 4. cikk: a 15 beteg közül csak kettő volt normális neurológiai funkcióval, és mindkettőt nem operatívan kezelték. A fennmaradó 13 neurológiai hiányban szenvedő beteg közül egy nem operatívan kezelt betegnek kezdetben nem voltak neurológiai tünetei,de másodlagos motoros és érzékszervi deficit alakult ki az L5-S4-től. A radiológiai vizsgálat masszív kalluszképződést mutatott a törés helyén a keresztcsont felső végén, a központi csatorna jelentős szűkítésével az S2 szinten. Tizenegy volt kóros, húgyúti funkció, öt jelentette, bél zavar, 10 jelentette, korlátai, a szexuális funkció, a hét akinek panaszkodott fájdalmat közösülés közben. Minden, de egy beteg jelentett fájdalom nyomon követése, a többség, amelynek lumbosacralis fájdalom együtt radikuláris fájdalom. Az összes szakrális törést kyphotikus szögben gyógyították meg a törés során. Négy esetben nőtt a kyphosis a kezdeti röntgenfelvételekhez képest. A TLSD-ben szenvedő betegek szignifikánsan alacsonyabb SF-36 pontszámmal rendelkeztek, mint a normál populáció. Következtetés ebben a hosszú távú nyomon követési vizsgálatban azt találtuk, hogy az eltolódott szakrális törésekben szenvedő betegeknek jelentős morbiditása és fogyatékossága volt. Magas neurológiai hiányokat találtunk, Az idő múlásával nem történt jelentős változás, ami arra utal, hogy a neurológiai hiány a kezdeti megjelenéskor állandó lehet, ha még egy évvel a sérülés után is jelen van. Az urogenitális funkciókkal kapcsolatos problémák gyakori megállapítások voltak; a húgyúti diszfunkció idővel jelentős romlást mutatott, és magas szexuális diszfunkciókról számoltak be. Ezenkívül a betegjelentett egészség jelentősen alacsonyabb volt, mint a normák, az idő múlásával nem változott, jelentős összefüggést mutat a fájdalommal. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a rehabilitációs időszak alatt különös figyelmet kell fordítani ezekre az eredményekre, hosszabb nyomon követési időszak mellett, valamint a specialitások multidiszciplináris megközelítésére. A patológiás radiográfiai eredmények gyakoriak voltak, beleértve a hátsó kismedencei gyűrű maradék elmozdulását, amely nem korrelált a lumbosacralis fájdalommal.