izraeli megszállt Arab területek

Az 1967-es háború után az izraeli erők által elfoglalt Arab területeket katonai irányítás alá helyezték. Ezek közé tartozott az 1950-ben Jordánia, a Gázai övezet, az egyiptomi Sínai-félsziget és a szíriai Golán-fennsík által annektált Jordánia (Ciszjordánia) nyugati partján fekvő terület. Ezenkívül Kelet-Jeruzsálemet (amely korábban Jordánia része volt) az izraeli erők elfoglalták, Izrael pedig egyetlen önkormányzatként vette át a város irányítását; 1967-ben Izrael beolvasztotta Kelet-Jeruzsálemet és a szomszédos falvakat, majd később hivatalosan is csatolta őket-a palesztinok és a szomszédos Arab nemzetek továbbra is vitatják és hevesen támadják őket. 1978-ban az izraeli hadsereg elfoglalta az Izrael északi határával szomszédos Libanoni terület egy részét, ahonnan 2000-ben vonult vissza. Izrael jogszabályt fogadott el, gyakorlatilag sajátítsák el a Golan Heights április 1981, de elkészült egy elállás a Sínai-Félsziget április 1982 után tárgyal a békeszerződés egyiptommal. Hasonlóképpen, 1994 májusában Izrael megkezdte a Gázai övezet nagy részének és Ciszjordánia egyes részeinek—beleértve a legtöbb ember feletti fennhatóságot is—irányítását a palesztinoknak a Gázai övezetről szóló Kairói megállapodásban és Jerikóban a két fél által a hónap elején aláírt rendelkezéseknek megfelelően. Ezek a területcserék egy olyan megállapodássorozat részét képezték (általában Oslói egyezménynek nevezik), amelyet a Palesztin Önuralomról szóló 1993.szeptemberi elvi nyilatkozat kezdeményezett. E megállapodások célja az volt, hogy rendezzék a két fél között fennálló sérelmeket az Izraeli biztonsággal és Izrael Palesztin Terület megszállásával kapcsolatos kérdésekben (lásd alább az elvek nyilatkozata és a Kairói megállapodás).

az izraeliek és az újonnan alakult Palesztin Hatóság (PA) az 1995 szeptemberében aláírt Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló ideiglenes megállapodás, valamint az 1998.októberi Wye-folyó Memorandum részeként további területcseréket szervezett. A szakaszokban végrehajtott átutalások valójában lassabban történtek, mint az eredetileg megállapodtak, számos szakasz késik vagy elhalasztva. 2002-ben Izrael is megkezdte az építkezést az öngyilkos merényletek elleni biztonsági intézkedésként emlegetett gáton; annak ellenére, hogy az ENSZ 2003-as közgyűlési szavazása és a nemzetközi jog alapján a gátat elítélő, nem kötelező nemzetközi bírósági határozat ellenére folytatódott az építkezés. Azonban az Egyesült Államok eredményeként. a tárgyalások, az akadály, amely kezdetben különösen ellentmondásos eltéréseket tartalmazott a “zöld vonaltól” (az Izrael és Ciszjordánia közötti határ, amelyet az 1949-es tűzszünet jelölt meg), átirányították a zöld vonal szorosabb követésére; 2004-től kezdve Izrael Legfelsőbb Bírósága számos alkalommal úgy döntött, hogy megváltoztatja az akadály útvonalát, reagálva az egyes Palesztin falvak fellebbezéseire a pályája közelében.

2003 végén Ariel Sharon miniszterelnök új, egyoldalú megközelítést javasolt, amely azon az elképzelésen alapul, hogy Izraelnek nem volt partnere a békében, és azzal jár, hogy kivonul a Gázai övezetből és Ciszjordánia egyes részeiből. A kivonulás terve eredetileg szembe jelentős ellenzéki belül Sharon saját Likud párt, de végül által jóváhagyott, a Knesset 2004-ben közepette folyamatos kampányok, illetve lemondását ellenezték. Ennek ellenére 2005 augusztusában-a tervek szerint-Izrael kivonult a Gázai övezetből, és négy ciszjordániai zsidó települést felszámolt, majd ezeket a területeket a PA-nak adta át.

eközben a települések gyors építése máshol tovább bonyolította a békefolyamatot. Míg az Oslói egyezmény 1993-ban megállapította, hogy a települések kérdését későbbi kétoldalú tárgyalások útján rendezik, a ciszjordániai zsidó telepesek száma 1995-től 2015-ig megháromszorozódott. 2009-ben a PLO az Izraellel folytatott tárgyalások előfeltételeként a településépítés befagyasztását követelte, azon aggodalmak közepette, hogy a településbővítés megnehezítené az életképes Palesztin állam létrehozásának képességét. Az Egyesült Államok nyomására Izrael 2009 novemberétől 2010 szeptemberéig ideiglenesen befagyasztotta Ciszjordániában a településépítést. A befagyasztásról azonban nem sikerült megkezdeni a tárgyalásokat, mert Kelet-Jeruzsálemben, a PLO és a nemzetközi közösség—de nem Izrael—által településnek tartott területeken folytatódott az építkezés.