kérdés: “miért beszél a lepra annyira a Bibliában?”
válasz: a Bibliában a lepra szót 40-szer említik, attól függően, hogy a bibliai verziót használják. A lepra gyakori volt a bibliai időkben, és a sok utalást jól megértették azok, akik egészségtelen körülmények között éltek. A fő ok, amiért lepra beszélnek annyira a Bibliában, hogy ez egy grafikus illusztráció a bűn pusztító ereje. Az ókori Izraelben a lepra erőteljes tárgylecke volt a bűn gyengítő hatásának az ember életében.
Isten nagyon konkrét utasításokat adott az izraelitáknak a lepra és más bőrfertőzések kezelésére (Leviticus 13). Bárki, aki gyanította ezt a betegséget, vizsgálatra kellett mennie egy paphoz (Leviticus 13:2-3). Ha fertőzöttnek találtatik, “a leprás ember, a ki a betegségben szenved, viseljen szakadt ruhát, és hagyja, hogy a feje haja laza legyen, és fedje le felső ajkát, és kiáltson:” tisztátalan, tisztátalan.”Tisztátalan marad, amíg a betegsége van. Tisztátalan. Egyedül fog élni. Lakhelye a táboron kívül lesz” (Leviticus 13: 45-46). A leprást akkor teljesen tisztátalannak tekintették-fizikailag és szellemileg.
Az ember által gyógyíthatatlan, sokan azt hitték, hogy Isten a lepra átkát az emberekre okozta az általuk elkövetett bűnökért. Valójában a leprás embereket annyira megvetették és utálták, hogy nem élhettek egyetlen közösségben sem a saját népükkel (5:2). Az ókori zsidó törvények hatvanegy szennyezése közül a lepra csak a súlyos holttest második volt. Egy leprásnak nem volt szabad hat lábnyira lennie más embertől, beleértve a saját családját is. A betegséget annyira felháborítónak tartották, hogy a leprásnak nem engedték, hogy a szél fújásakor bárki 150 méteren belül jöjjön. A leprások egy olyan közösségben éltek, ahol más Leprások éltek, amíg jobban nem lettek, vagy meghaltak. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy az emberek tudták, hogy tartalmazzák a lepra fertőző formáinak terjedését.
A Biblia feljegyzi egy leprás történetét, aki elsőként gyógyult meg Jézus által (Máté 8: 2-4). A legfontosabb tanulság, amelyet ebből az eseményből meg kell tanulni, az, hogy a bűn Isten szemében meggyaláz minket, de Krisztus által meggyógyulhatunk a bűn pestiséből, amely elválasztja minket Istentől. Isten gyűlöli a bűnt; visszataszító neki. A bűn azért tilt meg minket Isten jelenlététől, mert Isten nem engedi meg a bűnös embert az ő szemében és jelenlétében (Zsoltárok 5:5; Habakuk 1:13; Jelenések 21: 27). Ez nem csak a Szexuális konnotációval járó bűnökre igaz, amelyeket általában Mocskosnak és visszataszítónak tekintenek, hanem magában foglalja az engedetlenség és a lázadás minden formáját (1sámuel 15:23; Példabeszédek 15: 9). Minden bűn gyűlöli Istent. De azok, akik már megváltott a bűn, a kegyelem által a Krisztusban való hit által (Efézus 2:8-9) állhat Isten jelenlétét a teljes bizalom, hogy elfogadta “a Szeretett,” dicsérjük Őt a kegyelem kiterjed minket erre a célra (Efézus 1:5-7).
amikor megpillantottuk Isten szentségét és tisztaságát, fel kell kiáltanunk, mint Ézsaiás próféta: “Jaj nekem … tönkrementem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, és Szemem látta a királyt, a Mindenható Urat” (Ézsaiás 6:5). A bűnhöz való hozzáállásunknak a Megváltónk fényében Péter szavait kell visszhangoznia: “menj el tőlem, Uram; bűnös ember vagyok!”(Lukács 5:1-8). Egy másik fontos tanulság, amelyet Máté evangéliumának leprájából tanulunk, az, hogy ahogy a leprás tette, minden igényünkben magabiztosan közeledhetünk Jézushoz, minden bűnünkkel és tisztátalanságunkkal. Amikor megtisztulásra és megbocsátásra hivatkozunk, nem fordít el minket (Zsoltárok 4: 16; Zsoltárok 103: 12).