Pierre Elliott Trudeau, (született: 1919. október 18., Montreal, Quebec, Kanada—meghalt 2000.szeptember 28., Montreal), liberális politikus és Kanada miniszterelnöke (1968-79; 1980-84). Hivatali idejét a Kínával való diplomáciai kapcsolatok kiépítése (1970), a Franciaországgal való jobb kapcsolatok, a francia szeparatista mozgalom veresége, a brit Parlamenttől való alkotmányos függetlenség, valamint egy új kanadai alkotmány kialakítása jellemezte, amelynek fő kiegészítései a jogokról szóló törvényjavaslat és a módosító képlet.

Trudeau francia és skót-francia származású családban nőtt fel, Outremont gazdag Montreali külvárosában. Tanulmányait a Jean-de-Brébeuf, egy elit jezsuita előkészítő iskola, valamint a University of Montreal, ahonnan kapott jogi diplomát 1943-ban. Három évig szolgált a titkos Tanácsban, mint íróasztal-tisztviselő, 1950-ben pedig segített megtalálni a Cité Libre-t (“Szabad Város”), havi kritikus felülvizsgálatot. 1951-től 1961-ig jogászként tevékenykedett, munkás-és polgári jogi ügyekre specializálódott.

Trudeau 1961-től 1965-ig a Montreali Egyetem jogi adjunktusa volt, amikor az alsóház “újhullámos” Liberálisává választották. 1967-ben a miniszterelnök, Lester B. Pearson megbízásából bejárta a francia ajkú afrikai nemzeteket, akik parlamenti titkárnak (1966), igazságügyi és igazságügyi miniszternek nevezték ki. Trudeau igazságügy-miniszterként három népszerűtlen szociális jóléti intézkedést—szigorúbb fegyverellenőrzési jogszabályokat és az abortuszra és a homoszexualitásra vonatkozó törvények reformját-nyert meg.

Pearson visszavonulási tervének bejelentésekor Trudeau a liberális párt vezetéséért kampányolt. Színes egyénisége és a felesleges formalitás figyelmen kívül hagyása progresszív elképzeléseivel együtt a 20 jelölt közül a legnépszerűbbé tette. 1968.április 6-án lett pártelnök, két héttel később pedig miniszterelnök. Eltökélt antiszemitizmusként Trudeau 1970-ben az októberi válság idején határozottan fellépett a Front de Libération du Québec terroristái ellen.

az 1972. októberi választások Trudeau-t és a liberálisokat sokkal gyengítették, egy kisebbségi kormány pedig az Új Demokrata Párt (NDP) koalíciós támogatásától függ. A következő másfél évben a miniszterelnök bizalmatlansági indítványt nyújtott be a Parlamentben, de a Július 8-i országos választásokon a Liberális Párt egyértelmű többséget és több helyet szerzett a Parlamentben.

Az 1970-es években Trudeau küzdött a növekvő gazdasági és hazai problémák ellen. Az 1979.május 22-i országos általános választásokon liberális pártja nem tudott többséget szerezni (bár Trudeau megtartotta parlamenti helyét), a Progresszív Konzervatív Párt pedig kisebbségi kormányként nyert hatalmat.

a Liberális Párt az 1980.február 18-i általános választásokon került hatalomra, Trudeau pedig március 3-án kezdte meg negyedik miniszterelnöki ciklusát. A francia szeparatizmus Quebecben tett javaslatát 1980. május 20-án egy tartományi népszavazáson legyőzték, majd Trudeau megkezdte a kanadai alkotmány reformjának terveit. A javasolt reformok közé tartozott a “patriation” (azaz, hogy a brit parlament át a hatóság, hogy módosítsa Kanada alkotmányát Kanada), az emberi jogok Chartája, szélesítette a szövetségi gazdasági hatalmak, valamint az intézményi változások a szövetségi struktúrák, mint például a Legfelsőbb Bíróság.

1981. December 2-án a kanadai alsóház jóváhagyta Trudeau alkotmányreform-állásfoglalását 246-24 szavazattal(csak Quebec képviselői különböztek meg), 1982. április 17-én II. E jelentős politikai célok megvalósításával Trudeau utolsó éveit Kanadában a nagyobb gazdasági függetlenségre törekvő hivatalban töltötte, jobb kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki az iparosodott demokráciák és a harmadik világ nemzetei között, és további nemzetközi leszerelési tárgyalásokat sürgetett. Február 29, 1984, Trudeau lemondott a vezetés, a Liberális Párt, de ő maradt hivatalában, amíg John Turner választották, hogy sikerül neki a pártvezetés egyezmény júniusában ugyanabban az évben.

Trudeau publikációi a La Fédéralisme et la société Canadienne-Française (1967; Federalism and the French Canadians 1968), Les Cheminements de la politique (1970; Megközelítések a politikához), beszélgetések a kanadaiakkal (1972).