a Noachide törvények hét törvények tartják a rabbinikus hagyomány, mint a minimális erkölcsi kötelességek által megkövetelt Biblia minden ember. Míg a zsidók kötelesek betartani az egész Tóra – 613 parancsolatot, minden nem zsidót “Noé Szövetségének fia” – nak tekintenek, és aki elfogadja ezeket a kötelezettségeket, igazságos embernek tekintik, akinek garantált helye van az eljövendő világban.

a hét Noachide törvény, mint hagyományosan felsorolt:

1. ne tagadja Isten
2. ne istenkáromlás Isten
3. ne gyilkosság
4. ne vegyenek részt a vérfertőző, házasságtörő vagy homoszexuális kapcsolatok.
5. Ne Lopj
6. Nem Eszik egy Élő Állat
7. Létre Bíróságok/Jogi Rendszer Biztosítja Törvény Engedelmesség

Kivéve a hetedik törvényt, minden negatív parancsok, az utolsó önmagában általában értelmezni, mint aki a végrehajtás a többiek. Ezek exegetikusan származnak az Ádámnak és Noénak, az egész emberiség őseinek címzett isteni követelésekből, és így univerzálisnak tekintendők. Noachides is szabadon választhat, hogy a gyakorlatban bizonyos más Zsidó parancsolatokat, s Maimonides megállapította, hogy Noachides nem csak elfogadni, a hét törvények, a saját érdeme, hanem úgy kell elfogadni őket, mint istentől kinyilatkoztatott.

a bálványimádás tilalma előírja, hogy a nem zsidónak nem kell “ismernie Istent”, hanem figyelmen kívül kell hagynia a hamis isteneket. Ez a törvény csak a tényleges bálványimádásra vonatkozik, de a zsidókkal ellentétben a Noachidáknak nem kell vértanúságot szenvedniük, ahelyett, hogy megsértenék ezt a törvényt. Nekik azonban a mártírságot kell választaniuk a gyilkosság helyett. A Tosefta (Av. Zar. 8:6) négy lehetséges további tilalmat jegyez fel: (1) egy élő állat vérének ivása; (2) kasztrálás; (3) boszorkányság; és (4) az 5mózes 18:10-11-ben felsorolt összes mágikus gyakorlat.

annak ellenére, hogy a Talmud és a Maimonides előírják, hogy egy nem zsidó, aki megsértette a Noachide törvényeket, halálbüntetést von maga után, a kortárs hatóságok úgy vélték, hogy ez csak a maximális büntetés. E nézet szerint különbség van a Noachide-törvény és a halakhah között. Halakhah szerint, amikor egy zsidó volt felelős a halálbüntetésért, kötelező büntetés volt, feltéve, hogy minden feltétel teljesül, míg a Noachide törvényben a halál a maximális büntetés, csak kivételes esetekben kell végrehajtani.

tekintettel az iszlám szigorú monoteizmusára, a muszlimokat Noachidoknak tekintették, míg A keresztények státusza vita tárgyát képezte. A későbbi középkor óta azonban a kereszténységet is Noachidnak tekintik, azzal az indokkal, hogy a Trinitarizmus nem tilos a nem zsidók számára.

forrás: Encyclopaedia Judaica. © 2008 A Gale Csoport. Minden jog fenntartva
S. Krauss, in: REJ, 47 (1903), 32-40; L. Finkelstein, in: JBL, 49 (1930), 21-25; L. Blau, in: Abhandlungen… Chajes (1933), 6-21; P. L. Biberfeld, Das noachidische Urrecht (1937); ET, 3 (1951), 348-62; R. Loewe, in: tanulmányok Leon Roth emlékére (1966), 125-31, 136-44. ADD hozzá. Bibliográfia: M. Elon, Ha-Mishpat ha-Ivri (1988), 1:61, 96, 122, 174f., 208; 3: 1562; idem, zsidó törvény (1994), 1:67, 108, 138, 194, 234; 4:1853; EA 3/2/84 Naiman v. Központi Választási Bizottság elnöke, 39 (2) PD 293, 298-302; N. Rakover, a törvény és a Noachides, a zsidó jog és jogelmélet (1993); J. D. Bleich, “halálbüntetés a Noachide-Kódexben”, in: jubileumi kötet Rav Soloveitchik tiszteletére, 1 (1984), 193-208; A. Enker, “Onesh Mavet be-Sheva Miẓvot Benei No’ aḥ,” in: iyyunim be-mishpat IVRI u-ve-halakhah (1998), 85-128; A. Kirshenbaum, “ha-Kellal ein Adam mesim Aẓmo Rasha be-hilkhot Benei no’ aḥ,” in: dinei Yisrael, 2 (1971), 71-82.