definíció
főnév
a sejt membránpotenciáljának negatívabbá tételének folyamata vagy cselekedete
kiegészítés
a hiperpolarizáció olyan kifejezés, amelyet egy olyan folyamatra vagy cselekvésre való hivatkozáskor használnak, amely egy sejt membránpotenciálját negatívabbá teszi, mint általában. A polarizáció olyan állapot, amelyben pozitív és negatív elektromos töltések vannak a plazmamembránon keresztül. A sejt membránpotenciálja, különösen a neuron, negatív a környezetéhez képest. A sejt képes fenntartani egy viszonylag negatív elektromos töltés jelenléte miatt több negatív ionok (pl Cl -) a sejten belül. Általában egy neuronnak körülbelül -70 mV nyugalmi potenciálja lenne.1 A hiperpolarizációban a membránpotenciál negatívabbá válik. Ez akkor fordul elő, ha a plazmamembránba ágyazott k+ csatornákon keresztül kationok (azaz K+ ionok) effluxja van. Egy másik mechanizmus az anionok (azaz Cl– ionok) beáramlása a Cl -) csatornákon keresztül.
Word origin: Greek hypér (over, above) + polarization
Variant(s):

• HPER perpolarisation

Lásd még:

kapcsolódó kifejezés(Ek):

• polarizáció