kérdés: “kik voltak a 70 (vagy 72) tanítványok a Lukács 10-ben?”
válasz: a Lukács 10 az egyetlen hely, ahol megtaláljuk azt a beszámolót, amelyben Jézus egy konkrét 70 (vagy 72) tanítványt küldött, hogy előkészítse az utat előtte. A szám eltérései (70 vagy 72) a fordításban használt ősi tekercsek körülbelül felében talált különbségekből származnak. A szövegek szinte egyenletesen oszlanak meg a számok között, és a tudósok nem értenek egyet abban, hogy a számnak 70 vagy 72-nek kell lennie, bár egy ilyen kisebb kérdés nem okoz vitát. Mivel a 70-es szám a Szentírásban más helyeken is megismétlődik (Exodus 24:1; számok 11:16; Jeremiás 29:10), valószínűbb, hogy a tanítványok tényleges száma 70 volt, a 2 pedig copyist hibája. Lényegtelen, hogy volt-e 70 vagy 72 tanítvány, akiket Jézus küldött ki. Ami fontos, azok az utasítások, amelyeket Jézus adott nekik, valamint az a hatalom, amely rájuk jött, hogy csodákat hajtson végre és démonokat dobjon ki (Lukács 10:17).
A 70 (vagy 72) tanítvány kinevezése után Jézus beszélt az evangelizáció nagy szükségességéről (Lukács 10:1-2). Ezután megbízta a 70, így nekik ezeket az utasításokat:
1) hajrá (Lukács 10:3). Ez alapvető. A 70-eseknek párokra kellett osztaniuk, és meg kellett látogatniuk azokat a helyeket, ahová Jézus el akart menni.
2) Legyen óvatos (Lukács 10:3). A 70 olyan volt, mint a bárány a farkasok között, veszély veszi körül.
3) élő hit (Lukács 10:4). A 70-esek nem rendelkeztek extra ellátással. Hordozták Jézus üzenetét,és nem kellett anyagi terheket viselniük.
4) koncentrálj (Lukács 10:4). A 70-esek senkit sem üdvözöltek az út mentén, és nem engedték, hogy kikerüljenek az evangelizáció fontosabb küldetéséből.
5) bővítse áldását (Lukács 10:5-6). Aki otthont adott a 70-nek, megáldottnak kellett lennie, a nap közös üdvözletét használva: “béke e háznak.”
6) legyen elégedett (Lukács 10:7). A 70-eseknek azt mondták, hogy ne keressenek jobb szállást; az otthonukban kell maradniuk, amely először fogadta őket.
7) megkapja az esedékes (Lukács 10: 7). A munkás méltó a bérére (vö. 1timóteusz 5:17-18). Az evangéliumi munka valóban munka, és méltó a kárpótlásra.
8) legyen rugalmas (Lukács 10: 7-8). A 70-eseknek azt kellett enniük, amit a seregeik szolgáltak; mint Isten szolgái, nem voltak válogatósak.
9) gyógyítsa meg a betegeket (Lukács 10:9). Jézus különleges felhatalmazást adott a 70 tanítvány számára a betegségek és betegségek gyógyítására. Olyan volt, mintha a nagy orvosnak 70 gyakornoka lett volna, akik házhoz mentek. Amikor a 70-esek visszatértek Jézushoz, ujjongva mesélték el, hogyan képesek voltak nemcsak gyógyítani a betegségeket, hanem kiűzni a démonokat is (17.vers).
10) hirdesse a királyságot (Lukács 10:9). A 70 tanítvány üzenete egyszerű volt: “Isten királysága közeledett hozzád.”Ez egyértelmű felhívás volt a királyba vetett hitre, aki hamarosan minden falut meglátogatott.
Jézus ezután azt mondta a 70 (vagy 72) tanítvány, hogy lehet számítani elutasítás egyes falvakban (Lukács 10:10), és azt mondta nekik, hogyan kell válaszolni: nyilvánosan törölje a por, hogy a város lábukról (Lukács 10:11; vö. 9:5), hirdesse ki még egyszer a királyságot, és figyelmeztesse őket az eljövendő ítéletre (Lukács 10:12).
hasonló üzembe helyezés történt Jézus tizenkét apostolával, amikor az Úr elküldte őket betegségek gyógyítására és démonok kiűzésére (Máté 10:1-42; Lukács 9:1-6). A fő különbség az, hogy Jézus azt mondta a tizenkettőnek, hogy Galileában kell prédikálniuk, elkerülve a pogány területeket és Szamáriát, de a 70 (vagy 72) nem kapott ilyen korlátozást.
a 70 tanítvány identitását soha nem adják meg a Szentírásban, és a csoportot soha többé nem említik, még a korai egyház idején sem. Úgy tűnik, hogy a szolgálatuk kifejezetten Jézus Jeruzsálembe vezető útjának előkészítésére irányult. Különböző személyeket javasoltak, mint például a Lukács 9:49—ben a 70-es-a névtelen ördögűző-részét. Ezek közül kettő lehetett Barsabbas (Justus néven ismert) és Mátyás (ApCsel 1:23), mivel az apostolok Júdás lehetséges helyettesítésére választották őket (ApCsel 1:15-18). A követelmények az apostoli volt, hogy a jelölt kellett “volna velünk egész idő alatt az Úr Jézus közöttünk, kezdve a János keresztsége az időben, amikor Jézus felvitetett tőlünk. Mert ezek közül az egyiknek velünk kell tanúskodnia a feltámadásáról” (ApCsel 1:21-22). Azt is feltételezhetjük, hogy a 70 a pünkösdkor a felső szobában összegyűlt 120 része volt ,amikor a Szentlélek először kiöntött (ApCsel 1:15).
mivel Isten nem tartotta fontosnak számunkra, hogy ismerjük a 70 (vagy 72) tanítvány nevét, akit megbízott azzal a fontos feladattal, hogy előkészítse az utat Jézus számára, nem is kell fontosnak tartanunk. Amire Jézus felhívta a figyelmet, az nem az a hatalom, amelyet adott nekik, hanem az a tény, hogy nevüket a mennyben írták (Lukács 10:20). Hasonlóképpen, miközben izgatottak lehetünk a látható csodák és a természetfeletti hatalom demonstrációi miatt, a legnagyobb csoda az, hogy a méltatlan bűnösök Isten igazságos gyermekeivé válhatnak (Róma 5:8; 2 Korinthus 5:21; János 1:12). Amikor a figyelmünk önmagunkra összpontosul, és hogy Isten hogyan használ minket, rossz irányba haladunk. Jó emlékeztető, hogy mivel nevük nem fontos, a miénk is. Egyedül Jézus Krisztus neve érdemel minden figyelmet és dicsőséget (1korinthus 1: 28-29; Filippi 2:9-11). Elég, hogy nevünket a Bárány életkönyvébe írják.