vita

negyvenhét százalék (17/36) Ganga hospital score38 pontszáma meghaladta a 11/16-ot. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a tanulmányban szereplő törések súlyos nyílt törések voltak a BOAST39 (British Ortopaedic Association and British Association of Plastic, Reconstructive and esztétikai sebészek standard for Trauma) által meghatározott iránymutatások szerint. Annak ellenére, hogy a sérülés súlyossága nagyon magas volt, sikeresen kezelték őket a “fix and shift” technikával, amely viszonylag könnyebb technika a korábbi módszerekhez képest.

a jelenlegi vizsgálatban a külső rögzítést a meg nem nevezett szegezés helyett alkalmazták, mivel ez a betegcsoport jelentős szennyeződéssel vagy súlyos izom-endinos egység sérüléssel vagy csontvesztéssel vagy csontszegmenssel rendelkezett, akik a Bhandari et al szerint a “nagy kockázatú” csoportot képezték.6 Bhandari et al.6 beszámoltak arról, hogy a meg nem nevezett köröm nem változtatta meg szignifikánsan a nonunion és a mély fertőzés kockázatát a III B törések külső rögzítéséhez képest. Mind a húsz beteg, akik a jelenlegi vizsgálatban külső rögzítéssel rendelkeztek, szennyeződést szenvedett a por és a homok intramedulláris lerakódása formájában a tibialis törés helyén. A nem szelídített köröm megnövelte volna a mély fertőzés előfordulását. Giannoudis et al.5 jelentett 2,7% implantátum (pin) törés külső rögzítés I-III B törések. A jelenlegi vizsgálatban a külső fixátor csoport között, bár a pin lazítás előfordulása (27%) volt, nem volt a pin törés előfordulása.

az elsődleges hímzett szegezést akkor végezték, amikor a végtag minimális szennyeződéssel rendelkezett, és nem volt szegmentális csontvesztés vagy szegmentális aprítás. Ezt támasztja alá az a tény, hogy Court-Brown és Keating et al.,10,11, 12 Bhandari et al., 6 Giannoudis et al., 5 és Larsen et al.13 azt javasolta, hogy a III B nyílt tibialis töréseket keresztezzék. Giannoudis et al.5 az implantátum 3% – os töréséről számoltak be az I-III B törések megszelídített szegezésével. A jelenlegi vizsgálatban nem fordult elő az implantátum törése a megszelídített szegezést követően. Larsen et al.13-an számoltak be a másodlagos műveletek és a malunionok alacsonyabb arányáról, mint a nem keresztezett szegezés. A jelenlegi tanulmányban a reamed szegező csoportnak csak három esetben volt újbóli megnyitása. Ezek az újraoperációk csontátültetések voltak. Keating et al.12 beszámoltak 23% csere szegezés IIIB törések, amelyek nulla volt a jelenlegi vizsgálatban. A jelenlegi vizsgálatban nem fordult elő a köröm (implantátum) meghibásodása.

az elsődleges csontszövetséget ebben a vizsgálatban az esetek 50% – ában sikerült elérni, míg a Gopal et al vizsgálatban 66% volt.23 ennek lehetséges oka a törés “súlyossága”, amelyet a C3.3 törések száma jelez. A C3.3 törésmintázat előfordulási gyakorisága a jelenlegi vizsgálatban 25% volt, szemben a Gopal et al vizsgálatban csak 3% – kal. A Gopal 25 és 30 hét közötti átlagos időt jelentett a törések uniójára vonatkozóan a belső és külső rögzítési csoportok esetében, amelyeket a jelenlegi vizsgálatban 29 és 46 hétnek jelentettek. Itt ismét mindkét vizsgálat eredményei összehasonlíthatók, annak ellenére, hogy a törésmintázat súlyossága nagyobb a jelenlegi vizsgálatban. Keating et al.12 jelentett 43 hét, mint az átlagos idő, hogy unió a megszelídített szegező csoport, amely 29 hét volt a jelenlegi vizsgálatban. Ez megismétli azt a tényt, hogy a fix és shift technika alatt a kevésbé szennyezett open III B törések megszelídítése gyors egyesülést eredményez. A tanulmány szerint Giannoudis et al.,5 a teljes csontunió aránya 94% volt a külső fixátor csoportban, 97% pedig a reamed körömcsoportban, mindkettő 100% volt a jelenlegi vizsgálatban. A hímzett szegező csoport körében a malunion aránya Keating szerint 7%, a jelenlegi vizsgálatban pedig 2,7% volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a fix és shift technikával végzett, kevésbé szennyezett nyílt IIIB sípcsonttörések rögzítésének módalitása a szegezés, mint a rögzítés módja, összehasonlítható vagy még jobb, mint a fent említett vizsgálatok.

a III B törésekkel kapcsolatos számos vizsgálatban a 8 hetes csontátültetést maga a kezelési protokoll is tartalmazza.6 Obremsky, 40, 41 A 379 trauma sebész felmérését követően kijelentette, hogy bár eltérések léteznek, a többség 4-8 hét közötti csontátültetést részesítette előnyben szegmentális csonthibák esetén. A jelenlegi vizsgálatban a csontátültetést 8 héten belül vagy azt követően, valamint a lágy szövetek jó gyógyulása után végezték el. A jelenlegi vizsgálatban a csontátültetés aránya összesen 47% volt (39% a külső fixátor csoportban, 8% a szögezett csoportban). Azonban Gopal et al.23 jelentett 27% csontátültetést (20% – külső fixátor csoport és 7% – belső fixációs csoport) III B és C törések esetén. A jelenlegi vizsgálatban a külső fixátorcsoport alá tartozó csontoltás harminckilenc százaléka a C3.3 törésmintázat 25% – ának előfordulási gyakoriságának köszönhető, amely csak 3% volt a Gopal et al tanulmánya alatt. Giannoudis et al.Az 5 46% csontátültetésről számolt be külső fixátorcsoport alatt, amely csak 39% volt a jelenlegi vizsgálatban ugyanazon csoport alatt. Keating et al.12 jelentett 26% és giannoudis et al.5 15% – os csontátültetésről számoltak be a III B törések megszelídített szegezését követően, ami csak 8% volt a jelenlegi vizsgálatban, a reamed nail csoportban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a fix és shift technikával végzett csontátültetés aránya kisebb a fent említett vizsgálatokhoz képest. 15 betegből tíz csontátültetésen esett át az anterolaterális bőrszegmensben, öt pedig a poszteromediális bőrszegmensben. A tibialis törés helyét mindkét bőrszakaszon kényelmesen el lehet érni .6]. Másodlagos eljárások és újraoperációk, amelyek a fasciocután vagy izom vagy szabad szárnyak révén nehézkesek, a 18-at sokkal könnyebb elvégezni a fix and shift technika alatt. A csontátültetés kisebb előfordulása mellett maga a csontátültetés másodlagos eljárása sokkal biztonságosabbá válik a bőr állapotának szem előtt tartásával. 15 betegből tíz csontátültetésen esett át az anterolaterális bőrszegmensben, öt pedig a poszteromediális bőrszegmensben. A tibialis törés helyét mindkét bőrszakaszon kényelmesen el lehet érni .6]. A másodlagos eljárások és az újraoperációk a fasciocután, izom-vagy szabad szárnyakon keresztül bonyolultak.18

A Csontstimuláló eljárásokat (másodlagos fixációk és csontátültetés) Bhandari et al.6 A fix és shift technika szerint a teljes újranyitás aránya 50%, ami 42% a külső fixátorcsoport és 8% a reamed szegező csoport esetében. A Gopal által végzett tanulmány szerint az újranyitási Arány összességében 34%, ami ismét azt mutatja, hogy a jelenlegi vizsgálatban a magasabb újranyitási arány a C3.3 törések számának növekedése miatt következik be. Alatt külső fixator csoport, Giannoudis et al.Az 5 68.5% – os újbóli megnyitási arányról számolt be, amely csak 42% a jelenlegi tanulmányban. Alatt megszelídített szegező csoport, Giannoudis et al.Az 5 31.6% újbóli megnyitási arányról számolt be, amely csak 8% a jelenlegi tanulmányban.

figyelembe véve a fertőzést, a mély fertőzési arányt 14% – ban jelentették a jelenlegi vizsgálatban, szemben a Gopal et al 9, 5% – ával.23 a külső fixátor csoport alatt a jelenlegi vizsgálat 11% – os mély fertőzési arányt jelent, szemben a giannoudis et al.által jelentett 16, 2% – kal.5 a megszelídített szegező csoportban a jelenlegi vizsgálat 2,7% – os mély fertőzési arányt jelent a giannoudis et al által jelentett 6,4% – hoz képest.5 Rajasekaran et al.38 fertőzési arányról számoltak be, 39-ről.A III. csoportban (Glagow Coma Scale GHS – 11-16) 2%, a jelenlegi vizsgálatban hasonló csoportban a fertőzés aránya 22% volt. A krónikus pin track-fertőzés arányát giannoudis 32,2% – nak,a Gopal et al 537% – nak jelentette., 23 és 27% a jelenlegi vizsgálatban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a mély fertőzés aránya hasonló vagy jobb a hasonló vizsgálatokhoz képest.

Malunion rate (Larsen et al.13) volt 11% alatt külső fixátor csoport, 2,7% alatt reamed köröm csoport alatt fix és shift technika. Giannoudis et al.5 jelentett malunion aránya 20% alatt külső fixator csoport 6% alatt reamed köröm csoport. A Fix és shift technika a malunion incidenciájának csökkenését eredményezte a korábbi vizsgálatokhoz képest.

Bár fasciocutaneous,17 sural,20 propeller,16,21, adipofascial22 füleket már általánosan alkalmazott a bezárás, bőr hibák,15,16 Hallock25 jelentett 30% komplikációk fasciocutaneous füleket, majd Almedia20 jelentett 25% szövődmények, illetve 4,5% – os hiba a sural artéria fék, mivel a jelenlegi cikk a jelentések csak 19% szövődmények, illetve 2,7% – os hiba a septocutaneous műszak. Panse et al.35 megállapította, hogy lyukasztó, valamint fasciocutaneous füleket lehet fedezni csak korlátozott bőr hibákat, illetve, ha a hossza a lyukasztó fedél több, mint egyharmada a hossza a lábát, akkor ez a fedél 6-szor nagyobb az esélye, hogy elhalás. A jelenlegi vizsgálat kimutatta, hogy 14 nyílt seb >20 cm és tíz seb között 10 és 20 cm sikeresen sikerült septocutan eltolódás, ami nagyon nehéz lett volna fasciocutan és pedicled perforator szárnyak. A vénás torlódás leggyakoribb szövődménye a propeller perforátor szárnyak21 után nem fordul elő szeptokután eltolódással.

Pedicled muscle flaps pl. gastrocnemius,23 hemisoleus, 23 és peroneus brevis24 gyakran alkalmazták. Ezek a szárnyak bizonyos nehézségeket okoznak a másodlagos eljárásokhoz18,26, és csak korlátozott hibákat fedhetnek le. A Hallock25 27% – os komplikációról számolt be a pedicled izomszárnyakkal kapcsolatban. Bár Chan et al.18 és Nanchahal19 kedvelt izom szárnyak, hogy javítsa a csont Unió, Nanchahal19 egyetértettek abban, hogy a bőr oltott izom szárnyak kevésbé rugalmas, még a kisebb trauma. A szeptokután eltolódás sokkal jobban tolerálja a másodlagos eljárásokat, mint az izomszárnyak41 (15/36 csontoltáson ment keresztül eltolt szárnyon). Szabad izom és szabad perforátor szárnyak használtak kiterjed nagy bőrhibák felett láb.25 a műtéti idő, a donor helyének morbiditása és a kudarc aránya sokkal kisebb a septocután eltolódással, mint a nagy hibák fedezésére szolgáló szabad szárnyakkal. A szabad szárnyakkal járó szövődmények aránya 39%, amint azt Hallock jelentette.25 szerint Parrett et al.42 a szabad szárnyak felé csökkenő tendencia figyelhető meg. Másodlagos finomítási eljárásokra van szükség, mint például a zsírleszívás és az esztétikus megjelenéshez szükséges szabad szárnyak lebontása, ingyenes perforátor szárnyakkal.43 Hui-Chou et al.43-an jelentették, hogy hetven szárnyban 32 finomítási eljárást hajtottak végre. A fenti megfigyelésekhez képest a szeptokután eltolódásnak nem volt donor helye, és nem volt szükség finomítási eljárásra. Fix és flap technique5, 23 által jelentett Gopal et al. javasolt pedicled vagy szabad izom szárnyak, hogy fedezze a lágy szövetek hibák III B sípcsont törések. Gopal et al.Az 23 3.5% izomszárny-elégtelenségről számolt be. A jelenlegi tanulmány a szeptokután eltolódás 2,7% – át jelenti.

a septocután perforátorok és azok perforaszómáinak eloszlását Saint-Cyr et al.37 a hátsó tibialis arteria septocutan perforátorok három csoportját írták le 4-9 cm-re, 13-18 cm-re és 21-26 cm-re az intermalleoláris vonaltól. A septocutan perforátorok a hátsó tibialis artériából a soleus és a flexor digitorum longus között haladnak át. Az elülső sípcsonti artéria perforátorok az intermalleoláris vonaltól 21-26 cm-re, a legkisebb pedig disztális szinten vannak. A peroneus longus és az extensor digitorum longus közötti elülső tibialis artériából származó septokután perforátorok. A peroneális szeptokután perforátorok az intermalleoláris vonaltól 13-18 cm-re dominálnak. A peroneális artériából származó septocután perforátorok peroneus brevis és flexor hallucinis longus között haladnak át. Az anterior és posterior tibialis artériák perforátorai 4-9 cm-es szinten dominálnak, a peronealis és posterior tibialis artériák 13-18 cm-es, az elülső és hátsó tibialis artériák pedig 21-26 cm-es szinten. A septocután eltolódás hátsó borján lévő bemetszés a hátsó sípcsont és a peroneális artéria területei között helyezkedik el. Rubino et al.44 azt állította, hogy a betakarítás egy fedél alapján egyetlen perforátor termel “hiperperfúzió” e perforátor. A septokután eltolódás közvetett módja annak, hogy két vagy három perforátoron és perforációjukon alapuló szárnyat gyűjtsünk be, a perforátorok száma pedig közvetlenül arányos a hátsó bemetszés hosszával. Ezért a szeptokután eltolódás elvégzésével kapott fasciokután bőrszegmens megnövelte a vérellátást az érintett perforátorok hiperperfúziója miatt.

a jelenlegi vizsgálatban a szeptokután eltolódást közvetlenül a csontváz rögzítése után emelték (27 esetben 13 órán belül, 9 esetben 24 órán belül). Ezt támasztja alá az a tény, által javasolt D ‘ Alleyrand et al.45 a szárnyfedél időzítése a III B törések szárnyakkal kapcsolatos szövődményeinek jelentős előrejelzője volt. Következtetésük az volt, hogy az 1 hét utáni késés a fertőzés arányának napi 16% – os növekedésével járt. Azonnali vagy nagyon korai fedél fedél is javasolta Giannoudis et al., 5 Gopal et al.,23 és Soni et al.46