teljes tömör

fejezet tartalma

Isten mindent tud. (1-6) ő minden, ahol jelen van. (7-16) a zsoltáríró bűn iránti gyűlölete és a vágy, hogy helyes legyen. (17-24)

kommentár a 139.Zsoltárhoz:1-6

(olvassátok fel:Zsoltár 139: 1-6)

Isten tökéletes ismerettel rendelkezik rólunk, és minden gondolatunk és cselekedetünk nyitva áll előtte. Nyereségesebb elmélkedni az isteni igazságokon, alkalmazni őket a saját eseteinkre, és imádságban Istennek emelt szívvel, mint egy kíváncsi vagy vitató elme kerettel. Hogy Isten mindent tud, mindentudó; hogy ő minden hol van, mindenütt jelen van; mindenki által elismert igazságok, mégis ritkán hisznek az emberiség. Isten szigorúan figyel minden lépésre, minden helyes lépésre és lépésről lépésre. Tudja, milyen szabály szerint járunk el, milyen cél felé haladunk,milyen társasággal járunk. Amikor minden társaságtól visszavonulok, tudod, mi van a szívemben. Nincs hiábavaló szó, nem jó szó, de tudod abból, amit gondoltál, és milyen tervezéssel hangzott el. Bárhol is vagyunk, Isten szeme és keze alatt vagyunk. Nem tudjuk megkeresni, hogyan keres minket Isten; sem tudjuk, hogyan vagyunk ismertek. Az ilyen gondolatoknak meg kell akadályozniuk minket a bűntől.

kommentár a Zsoltárok 139: 7-16

(olvassa Zsoltár 139:7-16)

nem látjuk Istent, de lát minket. A zsoltáríró nem akart elmenni az Úrtól. Hova mehetek? A világ legtávolabbi sarkaiban, a mennyben vagy a pokolban, nem mehetek ki a te elérésedből. Egyetlen fátyol sem rejthet el minket Istentől; nem a legvastagabb sötétség. Egyetlen álca sem mentheti meg senkit vagy cselekedetet attól, hogy az igazi fényben lássa őt. A bűn titkos kísértetei ugyanolyan nyitottak Isten előtt, mint a legnyitottabb villaniák. Másrészt a hívőt nem lehet eltávolítani Mindenható barátjának támogató, megnyugtató jelenlétéből. Ha az üldözőnő elveszi az életét, a lelke minél hamarabb felkel a mennybe. A sír nem tudja elválasztani testét a Megváltó szeretetétől, aki dicsőséges testet emel. Semmilyen külső körülmény nem választhatja el őt az Urától. A kötelesség ösvényén bármilyen helyzetben boldog lehet A hit, a remény és az ima gyakorlása által.

kommentár a 139.Zsoltárhoz:17-24

(olvassátok fel:Zsoltárok 139: 17-24)

Isten velünk és jólétünkkel kapcsolatos tanácsai mélyek, mint például nem ismerhetők meg. Nem tudjuk elképzelni, hogy hány kegyelmet kaptunk tőle. Segítene, ha egész nap az Úr félelmében tartanánk minket, ha reggel felébrednénk, az első gondolataink róla lennének: és hogyan csodáljuk meg és áldjuk meg Istenünket az ő értékes üdvösségéért, amikor felébredünk a dicsőség világában! Bizonyára nem szabad a tagjainkat és az érzékeinket használni, amelyek oly különös módon vannak kialakítva, mint a bűn igazságtalanságának eszközei. De halhatatlan és racionális lelkünk még mindig Isten nemesebb munkája és ajándéka. De ha nem lenne az ő értékes gondolatai a szeretet számunkra, az okunk és az életünk örökre, a mi bűneink, bizonyítani az alkalom a mi örök nyomorúság. Hogyan kellene tehát gyönyörködnünk abban, hogy elmélkedjünk Isten bűnösök iránti szeretetén Jézus Krisztusban, amelynek összege meghaladja az összes számítást! A bűnt gyűlölik, és a bűnösöket siratják mindazok, akik félnek az Úrtól. De amíg kerüljük őket, imádkoznunk kell értük; Istennel megtérésük és megmentésük lehetséges. Mivel az Úr alaposan ismer minket, és idegenek vagyunk magunknak, buzgón vágynunk kell és imádkoznunk kell, hogy az ő szava és szelleme által kutassunk és bizonyítsunk. ha bármilyen gonosz út van bennem, hadd lássam, és te kivered belőlem. Az istentelenség útja az Istennek tetsző és számunkra előnyös, és az örök életben véget ér. Ez a régi jó módszer. Minden szentek vágynak arra, hogy ilyen módon tartsák és vezessék őket, hogy ne hagyják ki, ne forduljanak ki belőle, vagy ne fáradjanak bele.