A két versengő nemzeti választójog szervezetek—a Nemzeti Nő Választójog Egyesület Amerikai Nő Választójog Egyesület—tartott több mint két évtizede. A szüfrazsisták a kezdetektől dolgoztak a felosztás javításán, de sikertelenek voltak. Alice Stone Blackwell, az amerikai szövetség vezetője, Lucy Stone lánya sikeres tárgyalásokat folytatott a két csoport egyesítéséről 1890-ben.

először a szüfrazsisták egyesültek egyetlen nemzeti szervezet mögött: a Nemzeti amerikai női választójog Szövetség (NAWSA). Elizabeth Cady Stanton lett az új csoport elnöke, bár nem szerette a hivatal adminisztratív feladatait. Susan B. Anthony nagyrészt vezette Nawsa alatt Stanton elnöksége (1890-1892), valamint a saját (1892-1900). Anthony a lemondása előtt pártfogolt volt, köztük Carrie Chapman Catt és Anna Howard Shaw. Catt 1900-tól 1904-ig, Shaw 1904-től 1915-ig vezette a NAWSÁT. Catt 1915-ben visszanyerte elnöki tisztségét, és a tizenkilencedik alkotmánymódosítás átadásán keresztül megtartotta.

NAWSA koordinálta a nemzeti választójog mozgalmat. A csoport helyi és állami csoportokból állt az Egyesült Államokban. Tagdíjak finanszírozott éves egyezmények, ahol a szüfrazsisták találkoztak, hogy megvitassák kampányok. Az olyan nők, mint Rachel Foster Avery, hírleveleket terjesztettek a legfrissebb választójog-frissítésekkel. A NAWSA helyi és országos sajtóbizottságai a választójog-párti cikkeket írtak az ország minden táján megjelenő újságokban.

nem mindenki tudott részt venni a NAWSA-ban. Bár a NAWSA nem zárta ki az afroamerikai nőket a nemzeti szintű tagságból, az állami és helyi szervezetek úgy dönthettek, hogy kizárják őket. A déli városokban, például Atlantában (1895-ben) és New Orleansban (1903-ban) tartott kongresszusokat elkülönítették. A NAWSA azt is előírta, hogy a fekete nők külön-külön vonuljanak az 1913-as washingtoni felvonulás során. Még ebben a társadalmilag progresszív mozgalomban is, a rasszizmus fennmaradt.

By Allison Lange, pH. d.
2015 ősze