Pollyanna-szindróma, a név egy azonos nevű könyvből származik, azt jelenti: “túlzottan vagy vakon optimista ember.”Az ilyen attitűdök előfordulása és veszélye a pszichoterápiában megvitatásra kerül. Ilyen attitűdök fordulhatnak elő mind a betegek, mind a terapeuták esetében. Egyikük azt mondhatja: “a dolgok nem lesznek olyan rosszak…”próbál vigasztalni nem őt / magát, hanem a másik felet. A pszichoterápia fő célja a felelősségvállalás és a döntések meghozatalának elősegítése. De vannak más célok is, amelyek megegyeznek az ősi időkben a filozófiának tulajdonított célokkal, nevezetesen “a lélek kezelésére”, vagy klinikailag vigasztalásra. Ezt általában úgy érik el, hogy értelmet és célt tulajdonítanak a szenvedésnek és a háttámláknak. A lapban azt fejtem ki, hogy a terapeuta hogyan kerülheti el azt a csapdát, hogy a beteg “optimista, pozitív és erős” legyen, ha a helyzet nem feltétlenül indokolja ezt a hozzáállást. A filozófia segíthet itt. Lehet alkalmazni a teodikát, vagyis a filozófiai kísérletet, hogy megmagyarázza és igazolja az Isten világában létező gonoszt. A másik lehetőség, Ericksonian megközelítés hasznosítása, paradox intervenció segítségével metaforák, illetve hipnotikus technikákat annak érdekében, hogy a beteg a saját, intim erőforrás hasznosítás elősegítése. Logoterápia, amely egzisztenciális megközelítés ajánlott, akár mint ilyen, akár a REBT részeként. Röviden: a hatástalan és a hatékony megközelítés közötti különbség az, hogy optimista vagy reális.