a nyílt sebészeti megközelítések az anatómiától és a mögöttes patológiától függően változnak. Ezek közé tartoznak a következők: ligálás, reszekció elsődleges javítással, reszekció interpozíciós grafttal,reszekció az artéria javításával. Korábbi vizsgálatok azt mutatják, reszekció interpozíció előforduló mintegy 14-57% – a az idő, reszekció primer anasztomózis előforduló 6-31%, reszekció patch angioplasztika 9,5-66%, és ligációs előforduló sokkal kevesebb 0-1,6%.38910

a belső carotis artéria ligálása elsősorban vészhelyzetekre, például artériás szakadásra van fenntartva. Ez különösen akkor igaz, ha a fertőzést az elsődleges etiológiának tekintik. Ezek a betegek jellemzően antikoagulánsra kerülnek, hogy megakadályozzák az embolizációt, mivel a belső carotis artéria fokozatosan megtelik trombussal. Ajánlott időtartama antikoaguláns nem szabványosított, de 2 hét-3 hónap terápia időtartama már leírt néhány csoportban.1213

El-Sabrout és Cooley jó eredményeket mutattak a pseudoaneurysma reszekciójával, amelyek protézisfoltokkal társulnak vissza a normál egészséges artériába, és ismételt patch angioplasztikát végeznek.3az ilyen helyzetekben a fertőzésre vonatkozó concern-nek magasnak kell lennie, és az autológ tapaszt is meg kell fontolni. Számos pseudoaneurysms-t jelentettek egy korábbi Dacron tapaszokkal egy sorozatban. Selyem öltések is társított magasabb aránya aneurizma degeneráció.

a nyílt sebészeti eredmények szinte mindig technikai sikert érnek el, de a sebészeti kockázat függvényében változnak. A mortalitás korai kockázata 0-7%, a perioperatív stroke 0,7-11%, a koponyaidegkárosodás 0-66%, a hematoma 0-5%, az akut veseelégtelenség 0-1, 5%, a trombózis 0-6%, a miokardiális infarktus 0-1, 7%, a fertőzés 0-1, 7%.38910a koponyán belüli idegsérülések közé tartozik az arc, a vagus, a gerinc kiegészítő, a hypoglossalis és a glossopharyngealis idegek. Az embolizáció kockázatának csökkentése érdekében a carotis endarterectomia során alkalmazott aprólékos boncolást javasolják az aneurysma minimális manipulálásával együtt. Ezeknek az eredményeknek a rövid összefoglalása bemutatásra kerül1.

a carotis aneurysma betegség endovaszkuláris megközelítése egyre népszerűbbé vált, mivel az endovaszkuláris technikák és technológiák javultak. Li és kollégái a közelmúltban rendszeresen áttekintették a carotis arteria aneurysma endovaszkuláris kezelését. Összegyűjtötték a carotis arteria disease endovaszkuláris kezeléséről rendelkezésre álló összes közzétett adatot, és összevonták az adatokat. Az endovaszkuláris eszközökkel kezelt betegek száma 224 volt, az aneurysmák közel fele traumának tulajdonítható. Az aneurizma átlagos átmérője 26,3 mm volt.a belső carotis volt az aneurysma helyének leggyakoribb helye. A betegek negyvenhárom százalékának neurológiai diszfunkciója volt a kezelés idején. A bevont stenteket az idő 68% – ában alkalmazták, a valódi aneurizmák 83% – át fedett stenttel kezelték, a pseudoaneurysmák 67% – át pedig fedett stenttel kezelték. Huszonkét különböző típusú stentet azonosítottak, és a kezelt aneurysmák közül 27 esetében ismeretlen vagy nem áll rendelkezésre adat. Az eljárási siker a valódi aneurizmák 100% – ában, a pszeudoaneurizmák 92,4% – ában volt megfigyelhető. A követés átlagos időtartama 15,4 hónap volt. A fedett stenteknél a stent graft átjárhatósága 91,8% volt, az aneurysma sac trombózis aránya 95,8% volt; összehasonlítva a csupasz fém stentekkel, amelyek stent átjárhatósága 97,1% volt, az aneurysma sac trombózis aránya 70,6%. A késői szövődmények 8,3, illetve 23,5% voltak. A teljes elzáródás aránya 6,3% volt. A Stroke aránya 2 volt.5% fedett stentekkel, és egyik sem látható a csupasz fém stentekkel (0/37).14